Az egri borvidék
Az Egri borvidék mintegy 5400 hektárnyi szőlőültetvénye a Bükk hegység déli lankáin terül el. A borvidék két eredetvédelmi körzetre, az Egrire és a Debrőire tagozódik, így Eger várost és a következő 19 községet foglalja magába: Andornaktálya, Demjén, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros és Szomolya az Egri, illetve Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét, Kompolt és Tarnaszentmária a Debrői körzetben.
A BORVIDÉK KÖZPONTJA: Eger
Eger városa, ez a több mint ezeréves kisváros, dicső történelmi múltjával, értékes műemlék együtteseivel, boraival és gyógyvizeivel Magyarország leghíresebb városainak egyike. Egert történelmi városként szokták emlegetni, de úgy is, mint a barokk, a bor, a gyógy- és termálvizek és diákok városát.
A város és környéke híres történelmi borvidék. A lakosság csaknem 1000 éve foglalkozik szőlő- és bortermeléssel olyan kiváló borokat termelve, mint az Egri Bikavér, az Egri Leányka, Debrői Hárslevelű, Egri Chardonnay, Egri Cabernet franc és sauvignon, Egri Merlot, Egri Kékfrankos és Kékmedoc. Az egri borvidék a rendszerváltozás után rendkívül gyors fejlődésen ment át. A szőlőültetvények területe a hagyományos és az új fajták legjobb termőhelyekre történő újratelepítésével jelentősen növekedett (Nagy-Eged, Pajdos). A fejlett nyugati borkultúrákban működő AOC rendszert meghonosították. Több száz közepes és kisméretű borászat megalapításával és látványos fejlődésével a borvidék borainak minősége jelentősen javult. A legöregebb borospincék kora a 400 évet is meghaladja, de napjainkban is vájnak még új pincéket. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy EGER A BOROK BÁSTYÁJA.
Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII – XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket.
A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szőlőművelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az első pincéket is a dézsma tárolására építették.
Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szőlőtermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett.
A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszőlők rovására. 1687-ben visszafoglalták a várat a törököktől. A város és környékének rohamos ütemű benépesedése során két évtized alatt kialakult a szőlő monokultúra. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.
1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szőlőket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.
A teljesen kipusztult szőlők újratelepítésekor igyekeztek korábban nem ismert fajtákat is meghonosítani. A múlt évtizedben az egri borászok külföldön is bebizonyították, hogy az itt termett Leányka, Királyleányka, Hárslevelű, Olaszrizling, Muskotály, Tramini, Szürkebarát és Chardonnay szőlők leve bármely hazai vagy külföldi vetélytárssal állja a versenyt. A szakemberek szerint az egri Kékfrankos, Blauburger, Merlot, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Pinot Noir szőlők borai is nagy nemzetközi sikerre számíthatnak, ha a vidék lehetőségeit a borászatok jól aknázzák ki.
Az Egervin Rt. muzeális borkészletet gondoz, és ők adták a helyet az Ezredforduló Egri Bikavére elkészítéséhez, amelyet a borvidék száztizenkilenc termelőjének boraiból állítottak elő.
A Thummerer-pince az Egertől néhány kilométerre fekvő Noszvajon található. (Az erdők, hegyek, dombok ölelésében fekvő csodaszép kis falut egyébként akkor is érdemes volna felfedezni, ha nem volnának borai.) Óriási sikerrel robbant be a köztudatba Vincze Béla egri borász, aki már az első évben olyan vörösborokat készített, amelyekkel a Bordeaux-ban (Blaye-Bourg) megrendezett nemzetközi versenyen soha nem látott magyar sikereket ért el.
Az Év bortermelője címet 1998-ban Gál Tibor egri borász nyerte el. Gál Tibor hazai és nemzetközi sikerei a borvidéket is mindinkább reflektorfénybe helyezték. Egerben működik a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, amely nagy eredményeket ért el a rezisztens szőlők nemesítése, valamint a barrique-hordók borra gyakorolt hatásának kutatása terén. Az Egri borvidék elismerését fejezi ki az is, hogy a Bátaapáti Kastélyborok egykori készítője, dr. Pók Tamás saját egri pincészettel, kitűnő ízléssel készített borokkal jelentkezett a piacon, valamint a Varsányi Pincészet, amely Verpeléten működik és nagy hozzáértéssel készíti a körzet borát, a Debrői Hárslevelűt.
Az egri vörösborok fűszeressége, tüzessége és viszonylag magas savtartalma a Bikavért jellemzi leginkább. Ezért igyekeznek a helyi borászatok a legtöbb energiát a Bikavér megkomponálásába fektetni. E nemes ital elkészítésének módját a több évszázados hagyományokat alapul véve Eger Város Hegyközsége 1997-ben az úgynevezett. “Bikavér Kódexbe” foglalta. 2010-ben ragyogott fel elsőként az Egri Csillag, mint az Egri Bikavér fehér párja, mely évről évre egyre több egri borászt ihlet meg és melyet egyre több borfogyasztó érdeklődése övez. A borvidék eredetvédelme pedig biztosítja a minőségi élményt az egri borok fogyasztói számára.
Forrás: egriborvidek.hu
